Elképesztő, hogy már az illemkönyvek is tárgyalják a telefonnal kapcsolatos etikettet, ahol megemlítik a következőt: valaki másnak a telefonjába belenézni nagyjából olyan, mintha meglesnénk őt valamilyen intim helyzetben, tehát abszolút tabu és hihetetlen bunkóság.
No persze kicsit szofisztikáltabban fogalmazta meg az említett könyv ezt a helyzetet, de a lényeg ez volt; és be kell vallanunk, hogy van benne igazság.
Manapság sokunknak a telefon olyan, mintha valamiféle testrészünk lenne – még aki lazábban kötődik hozzá, az is minimum az identitása egy részének gondolja és annak is óriási sértés lenne, hogyha valaki elvenné és belenézne a privát dolgaiba.
Egy kis nosztalgia
Azért a telefonokkal való kapcsolatunk nem mindig volt ilyen, mint manapság.
Én már csak halványan emlékszem ugyan a mobil előtti időkre, de az még határozottan megvan, hogy pici koromban volt vezetékes telefonunk, ami még a mobiltelefonjaink mellett is jó ideig megmaradt – ma már viszont kuriózumként tekintünk arra, ahol még van működő „matávos” telefon.
Soha nem fogom elfelejteni, mekkora élmény volt, amikor megkaptam az első telefonomat!
No persze nem ilyen csúcskategóriás valamire kell gondolni, hanem még a jó öreg nyomógombos készülékre, két színű kijelzővel és feltöltőkártyás opcióval természetesen – a névjegyzékben még nem volt több 4-5 rokon telefonszámánál.
Mivel még gyerek voltam, amikor az első telefonom megkaptam, csak akkor vihettem magammal bárhová, ha anya megengedte.
Gondolom nem leplek meg, ha azt mondom, hogy nem sok helyre engedte vinni – jobbára a kirándulások és táborok alkalmainál ki is merült ez a dolog.
Ettől függetlenül nagyon szerettem azt a kis készüléket, imádtam szórakozni a cserélhető elő- és hátlappal, és akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora kincs az egy hétig is működő akkumulátor.
Napjainkban más a helyzet mobilfronton
Mostanság már nem bírják az akksik egy hétig (néha egy napig sem), de cserébe végtelenszámú funkcióval bővült a telefonok használhatóságának repertoárja.
Bizonyára nem újdonság Neked sem, hogy manapság nem nagyon lehet létezni mobil nélkül.
Pontosabban lehet, de igazán nehézkes, hiszen szinte mindenhol alapelvárás egy mobiltelefonszám megadása és az is, hogy elérhetőek legyünk rajta bizonyos esetekben.
Csodaszámba megy, ha valakinek nincs mobilja, de a következő lépcső sem kevésbé meglepő: az okostelefonok kora óta ugyanígy hihetetlen, hogyha valakinek nincsen valamilyen közösségi médiás elérhetősége.
A mai telefonok olyanok, mint valami kis multifunkcionális számítógép: telefonálhatunk, internetezhetünk, levelezhetünk, fényképezhetünk, számolhatunk és még ezernyi más dolgot csinálhatunk velük, mégis elférnek a zsebünkben.
A mobilok eszméletlenül hasznos eszközök, ám hogy őszinte legyek, kicsit aggódom amiatt, hogy az elmúlt években már kezdi megmutatni a káros oldalát is a nagy mobiltelefon-mánia.
A mobiltelefonos élet hátrányai
Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy nem leszólni akarom a telefonokat, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy számos negatív hatásuk is van amellett, hogy megváltoztatták az életünket.
Ilyen például a szüntelen közösségi média használat, ami nagyon káros hatással lehet a mentális egészségre hosszútávon – biztosan tapasztaltad már, hogy egy végeláthatatlan görgetés után szinte betompul az ember agya.
Ennek ellenére nagyon gyakran látni, hogy az emberek kezéből ki sem szakad a telefon, még akkor sem, hogyha valaki mással beszélgetnek, a WC-n ülnek vagy éppen bármi mást csinálnak.
Ez a tevékenység megnehezíti, hogy megéljük a pillanatot, ugyanis nincs időnk feldolgozni a valós ingereket, mert elnyomják a folyamatosan ránk zúduló online információk.
Természetesen nem kell a kukába dobni szerintem a telefonunkat, csupán jó, ha megtaláljuk az egyensúlyt, és akár tudatosan tervezünk olyan időket, amikor nem használjuk a zsebszámítógépünket egy bizonyos időintervallum során.
Ha még nem próbáltad, javaslom, hogy tedd meg: egy kis digitális detox nagyon jól tud esni.
A folyamatos elérhetőség szintén káros lehet
Ez nem feltétlen a hétköznapi emberek problémája, de az üzleti életben (vállalkozók, multiknál dolgozó személyek esetén általában) gyakran megjelenik a folyamatos elérhetőség problémája.
A mobilok lehetővé teszik, hogy bárhol és bármikor elérhetők legyünk, ami remekül hangzik, de egy bizonyos szint felett már igenis frusztráló lehet.
Az csodás, hogy a szeretteim bármikor elérhetnek, amikor csak hallani akarják a hangom, ám az már sokkal nyomasztóbb, ha ügyfelek vagy munkatársak érnek el minket a nap 24 órájában.
Az ilyesfajta elérhetőség már káros is lehet, ugyanis sokan nem tudnak megbirkózni a folyamatos készenlét helyzetével (ami nem csoda, hiszen nem is egészséges).
Ha úgy érezzük, hogy zavar minket az elvárás, miszerint állandóan online kell lenni, akkor érdemes különválasztani a céges és privát mobilunkat, továbbá kijelölni olyan időszakokat, amikor egyik és másik opció számára elérhetőek vagyunk.
Ez lehetőséget ad a pihenésre, és nem engedi, hogy túlterheljük magunkat ingerekkel.
Vajon jót tesz a gyereknek a mobil?
Manapság minden infó egy karnyújtásnyira van tőlünk: ha valamit nem tudunk, elég beírni a Google-be, és máris kihoz minden releváns információt ezzel kapcsolatban.
Ma már szinte bármit meg lehet tanulni az internet segítségével.
Ez csodás lehetőség, de vajon a gyerekeknek is jót tesz?
Sajnos egyre inkább azt igazolja a tudomány, hogy nem tesz jót a fejlődésnek az állandó képernyőhasználat.
Bár sok infó van a neten, a gyereknek nem az okoseszközök által kell ingerekhez jutni, ugyanis ez nem stimulálja megfelelően az agyukat – aminek következtében nem tudnak kialakulni a megfelelő készségek és funkciók.
A gyereknek csúszni, mászni, esni és borulni kell, rajzolni és festeni, továbbá párnából bunkert építeni és ezek hasonló dolgot csinálni, ugyanis ezek által kapja meg a megfelelő mechanikai ingereket a környezetből ahhoz, hogy fejlődjön.
A mesék is akkor jók, ha elmondja a gyereknek valaki, nem pedig akkor, ha a mobilon nézi.
Utóbbi nem fejleszti a képzelőerőt, és még számos egyéb probléma is adódik vele – mivel nem célom most erről oktatást tartani (és az internet amúgy is tele van e témát boncolgató irományokkal), csupán egy konklúziót szeretnék levonni: a mobil maradjon a felnőtteké, akik megfelelően tudják használni.
Most akkor a mobiltelefon jó vagy rossz dolog?
Véleményem szerint a mobiltelefon egy csodálatos találmány és semmi pénzért nem mennék vissza azokba az időkbe, amikor még nem volt.
Annyi előnye van, hogy fel se lehetne sorolni egy A4-es papíron, ebben biztos vagyok.
A fentebbiekkel nem az volt a célom, hogy besározzam a mobiltelefonok világát, csupán az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy nem minden rózsaszín a téma körül.
Ha kellően észben tartjuk mindezeket és mértékkel, kellő tudatossággal használjuk a mobilunkat, akkor biztosan nem lesz probléma vele és nem fogja rontani az egészségünket.
Szóval, ha megtetszik egy menő mobil, akkor nyugodtan vedd meg és élvezd minden funkcióját! Amíg nem válik függőséggé, nyugodtan lehet élvezni az ilyet.