Van otthon egy fiók, amit mindenki ismer. Ebben laknak a régi töltők, a fülhallgatók, egy húzható antennás telefon a kétezres évek elejéről, és négyféle csatlakozó, amiről már senki nem tudja, mihez tartozott.
Tavasszal kipakoltam az egészet az asztalra. Volt köztük olyan töltő, aminek a kábelére még rá volt írva a fogyasztása, és volt olyan telefon, ami bekapcsolt, miután két napig töltöttem. A gyerekek úgy nézték, mintha múzeumban lennénk, és nem értették, miért nincs rajta rendes fényképező.
Ami akkor feltűnt, az a különbség volt. Ezek a készülékek annak idején egy hétig bírták egy töltéssel, viszont szinte semmit nem fogyasztottak a konyhai konnektorból. A mostani telefonom fél óra alatt tölt fel egy gyorstöltővel, mellette megy a laptop, a tablet, és a nappaliban is van egy készülék a falon.
Ez a fiókos délután jutott eszembe pár héttel később, amikor a munkahelyi ebédszünetben szóba került egy egészen más téma.
Amit a kollégám mesélt az ebédnél
Az egyik munkatársam tavaly vett egy régi családi házat, és a beköltözés előtt derült ki, hogy a villanyóra a falban van, bent az előszobában. Ő akkor találkozott először a Szanita7 Energy nevével, amikor elkezdett utánaolvasni. Addig részletkérdésnek gondolta az egészet, aztán megtudta, hogy a mai elvárás szerint az órának kint a helye, hogy a szolgáltató bármikor elérje. Az egész ebédszünet erről szólt, mert kiderült, hogy az asztalnál ülő öt emberből hárman ugyanebben a cipőben járnak, csak eddig egyikünk sem gondolt rá.
Nálunk ugyanez a helyzet, csak nálunk senki nem szólt még érte. A ház a nyolcvanas évek közepén épült, az óra bent lapul egy fémajtó mögött, és amíg nem nyúlunk hozzá semmihez, addig ez fel sem tűnik. Csakhogy a fenti fiókos történet pont arról szól, hogy közben évről évre nő, amit a hálózatra kötünk.
Miért nincs kiírva egy szám a honlapra
Az első kérdésem az volt, hogy a villanyóra szabványosítás ára hol nézhető meg. Nem véletlenül nem találtam meg sehol. Ez a munka ugyanis mindig az adott ingatlan állapotától függ: máshol van most a mérőóra, más a vezetékek kora, és egészen más a feladat akkor, ha közben a fogyasztást is bővíteni akarod, mint akkor, ha csak a mérőhelyet kell szabályossá tenni.
A villanyóra szabványosítás ára ezért nem hirdetési tétel, hanem eredmény: abból jön ki, amit valaki a helyszínen lát. A Szanita7 Energy oldala is ezt írja, vagyis pontos költséget csak a konkrét munkafeladat ismeretében lehet mondani, ezért a felmérés az első lépés. Ez nálam nem kifogásnak hangzott, hanem őszinte beszédnek, mert a kollégámnál is pont az derült ki a helyszínen, hogy nem az volt a fő tétel, amire számított.
Amit a felmérés után értettem meg
Kiderült az is, hogy ez a munka nem jár a fél ház felbontásával. A villanyszerelőnek ilyenkor a villanyóráig és az elosztódobozig van dolga, tehát döntően ingatlanon kívüli munkáról beszélünk. A leggyakoribb feladat éppen a bent lévő mérőóra kivitele, hogy a szolgáltató a saját igénye szerint kezelhesse, például egy leolvasásnál.
Azt is jó volt tudni, hogy a halogatásnak ára van, csak nem forintban: büntetés, illetve tűz- és balesetveszély szerepel a kockázatok között. Ez a mondat nálam többet ért minden árlistánál, mert egy régi házban nem az a kérdés, hogy mikor lesz kedvünk hozzányúlni, hanem hogy meddig marad ez a mi döntésünk. Ha pedig a szolgáltató korábban leszerelte az órát, vagy több mérőóra kerül fel a régi helyett, akkor a mai szabályok szerint újra kell nézni az egészet.
Ha téged is ez a kérdés foglalkoztat, a villanyóra szabványosítás ára helyett kezdd inkább azzal, hogy megnézeted a mérőhelyet. Nálunk ez lett a sorrend, és a Szanita7 Energy felmérése után beszéltünk először konkrétumokról. A fiókot közben nem dobtam ki, mert jó emlékeztető arra, mennyit változott az, amit egyetlen konnektorból elvárunk.